Régóta gondolkodom, hogy mi is a szerelem, hogyan tudnám meghatározni. Mindenképpen egy pozitív dolognak ítélném meg elsősorban,de továbbgondolva nem is tudom.

Lehet hogy ez csak az én szerencsétlenségem,de mindig olyan emberekbe szeretek bele akik bonyolultak. Nem lehet egy egyszerű döntéssel elhatározni,hogy akkor most mi együtt fogunk járni,egy pár leszünk és kész. Mindig van valami probléma,ami miatt nem lehet felhőtlen a boldogságunk,ha egyáltalán kivitelezhető hogy együtt tudjunk lenni. Az is eszembe jutott, hogy lehet ez nem véletlen,hanem valami belső hangom  nem hagyja hogy boldog legyek,már nem is tudom. De miért van ez így???

Nem tudom megmondani,hogy mi az a szerelem,hogy mit szeretek Benne?

Egyszerűen csak vágyom a közelségére.Ha csak rá gondolok beleborzong az egész testem,és melegség önti el a lelkem. Imádom megérinteni,az arcát simogatni és vágyom az érintését. Nézném,akár órákon keresztül csak nézném a szemeit,az arcát,fognám a kezét. Minden percben puszilnám és ölelném. Nem tudnék elaludni mellette,csak figyelném hogy ott van-e még (hát hová is menne 🙂 ) és mindig adnék egy puszit az arcára, vagy egy csókot az ajkára.

Szerelmes vagyok,de ez nem boldogság 🙁 azt mondja velem akar lenni,de ez nem igaz. Én is tudom,hogy nem igaz,rákérdeztem,de azt mondta szeret. Lehet. De mi nem leszünk együtt soha. Tudom,de nem merem bevallani magamnak,kimondani a végét pedig végképp nem. Azzal összetörök mindent,pedig már nincs is egyben 🙁

De mi legyen ez után? Nem várhatom hogy felhív,nem fogunk találkozni sem. Csókolni sem fogja többé az arcom és az én szívem és a lelkem megint darabokban hever. Ki szedi most össze,nekem nincs erőm…ez a szerelem!!!